Beszéljünk róla: Zaklatás
Most egy tőlem szokatlan témát hoztam nektek, amiről igenis beszélni kell!
Figyelem! Kényes téma következik, a poszt csak és kizárólag saját meglátás alapján íródott, nem vagyok sem szakértő, sem hozzáértő! Bármelyik mondatával, szavával nem értetek egyet, kérlek jelezzétek!
Eleinte Instagramra szántam ezt az írást, de végül olyan hosszúra sikerült, hogy oda nem tudtam volna feltölteni, tagolni pedig ezt nem szerettem volna, tekintve a téma súlyát.
Az egész úgy kezdődött, hogy írtam egy posztot az önbizalomról Instagramon, ami jó fogadtatást kapott, amit köszönök nektek. Ezen a vonalon tovább haladva hoztam egy nagyon kényes témát, ami valamilyen formában mindenkit érint.
Sajnos még ma is szinte tabunak számít, emiatt sokszor nem is derül ki. Előfordulhat otthon, iskolában, munkahelyen, utcán, tömegközlekedési eszközön, stb. Lehet testi és lelki egyaránt. Bármelyikről is van szó, mindkettő borzasztó. És az önbizalomhiányhoz hasonlóan itt is megfigyelhető a "nyoma". Megváltozik a viselkedés, az illető próbálja kerülni azt a helyet, ahol zaklatják: kevés időt próbál otthon tölteni, nem akar iskolába menni, nem szívesen megy be dolgozni, nem akar buszon utazni, stb. Ezeket általában nem szívesen mondják ki az emberek, inkább a viselkedésük árulja el. Szintén mondhatom most is, hogy figyeljünk oda, ha valakinek megváltozik a viselkedése. Leginkább a nőknél és a gyerekeknél vehető könnyebben észre (de ez nem azt jelenti, hogy férfiakkal ez nem fordul elő!).
Habár nincs gyerekem és nem is értek hozzájuk, azt azért tudom, hogy ha hirtelen megváltozik a gyerek viselkedése, hevesen tiltakozik az ellen, hogy iskolába menjen, sírva indul el otthonról, akkor annak oka van. Ne fogd arra, hogy hisztis a gyerek és szimplán nem szeret iskolába járni! Bár csak ennyi lenne a gond, de nagy az esélye, hogy ennél sokkal komolyabb. Ha zárkózott lesz, találd meg a módot, hogy a bizalmába férkőzz. Lehet gond az egyik tanárral, de valószínűbb, hogy egy iskolatársa bántja. Akár amiatt, mert benne van a hajlam, akár azért, mert egyszerűen viccesnek tartja, vagy pedig azért, hogy elfogadják abban a klikkben, ahova tartozni szeretne. Bármi is az ok, mindegyiket megfelelően kell(ene) kezelni. De mindezek előtt észrevenni! Ha nem árulja el a gyereked a problémáját, beszélj a tanárával, hátha tud segíteni. Ne hagyd annyiban a dolgot! Megoldáson pedig próbáljatok együtt gondolkozni, ha kell, ne féljetek külső (akár pszichológus általi) segítséget kérni.
Nőknél leggyakrabban munkahelyen esik meg, ahol is a magasabb beosztású férfi kezdi el zaklatni a női dolgozókat. Igen, többesszámban, viszont szinte mindenki azt hiszi, hogy ez egyedül vele történik meg.
Figyelem! Kényes téma következik, a poszt csak és kizárólag saját meglátás alapján íródott, nem vagyok sem szakértő, sem hozzáértő! Bármelyik mondatával, szavával nem értetek egyet, kérlek jelezzétek!
Eleinte Instagramra szántam ezt az írást, de végül olyan hosszúra sikerült, hogy oda nem tudtam volna feltölteni, tagolni pedig ezt nem szerettem volna, tekintve a téma súlyát.
Az egész úgy kezdődött, hogy írtam egy posztot az önbizalomról Instagramon, ami jó fogadtatást kapott, amit köszönök nektek. Ezen a vonalon tovább haladva hoztam egy nagyon kényes témát, ami valamilyen formában mindenkit érint.
Sajnos még ma is szinte tabunak számít, emiatt sokszor nem is derül ki. Előfordulhat otthon, iskolában, munkahelyen, utcán, tömegközlekedési eszközön, stb. Lehet testi és lelki egyaránt. Bármelyikről is van szó, mindkettő borzasztó. És az önbizalomhiányhoz hasonlóan itt is megfigyelhető a "nyoma". Megváltozik a viselkedés, az illető próbálja kerülni azt a helyet, ahol zaklatják: kevés időt próbál otthon tölteni, nem akar iskolába menni, nem szívesen megy be dolgozni, nem akar buszon utazni, stb. Ezeket általában nem szívesen mondják ki az emberek, inkább a viselkedésük árulja el. Szintén mondhatom most is, hogy figyeljünk oda, ha valakinek megváltozik a viselkedése. Leginkább a nőknél és a gyerekeknél vehető könnyebben észre (de ez nem azt jelenti, hogy férfiakkal ez nem fordul elő!).
Habár nincs gyerekem és nem is értek hozzájuk, azt azért tudom, hogy ha hirtelen megváltozik a gyerek viselkedése, hevesen tiltakozik az ellen, hogy iskolába menjen, sírva indul el otthonról, akkor annak oka van. Ne fogd arra, hogy hisztis a gyerek és szimplán nem szeret iskolába járni! Bár csak ennyi lenne a gond, de nagy az esélye, hogy ennél sokkal komolyabb. Ha zárkózott lesz, találd meg a módot, hogy a bizalmába férkőzz. Lehet gond az egyik tanárral, de valószínűbb, hogy egy iskolatársa bántja. Akár amiatt, mert benne van a hajlam, akár azért, mert egyszerűen viccesnek tartja, vagy pedig azért, hogy elfogadják abban a klikkben, ahova tartozni szeretne. Bármi is az ok, mindegyiket megfelelően kell(ene) kezelni. De mindezek előtt észrevenni! Ha nem árulja el a gyereked a problémáját, beszélj a tanárával, hátha tud segíteni. Ne hagyd annyiban a dolgot! Megoldáson pedig próbáljatok együtt gondolkozni, ha kell, ne féljetek külső (akár pszichológus általi) segítséget kérni.
Nőknél leggyakrabban munkahelyen esik meg, ahol is a magasabb beosztású férfi kezdi el zaklatni a női dolgozókat. Igen, többesszámban, viszont szinte mindenki azt hiszi, hogy ez egyedül vele történik meg.
Nem meri elmondani a munkahelyén, így nem fogja megtudni, hogy nincs egyedül. Nem mondja el otthon a párjának, a legjobb barátnőjének, senkinek. Nem meri. Fél. Fél a reakcióktól. Fél attól, hogy nem hisznek neki. Fél attól, hogy a párja azt fogja gondolni, hogy ő is benne van a dologban, biztosan ő provokálta ki (igen, van ilyen!!). Fél a következményektől. Fél attól, hogy kirúgják, hiszen ő mégiscsak alacsonyabb beosztású. Fél attól, hogy zsarolni fogják. Fél attól, hogy elítélik.
De miért vannak ezek a félelmek? Mert ez nagyon kényes, érzelmileg felkavaró eset, és az áldozatok szégyenlik magukat emiatt. Előbb-utóbb sokan valóban magukat fogják hibáztatni, mert szerintük valamivel biztosan felhívták magukra a figyelmet, amivel elindították a lavinát (sőőőt, vannak sajnos, akik az áldozatot hibáztatják). Pedig ha nem történik semmi, a helyzet csak rosszabbodni fog. Ennek az lesz a következménye, amit a Instagramos posztomban kifejtettem. De ez nem így van! Arról senki nem tehet, hogy zaklatják. Ez csak és kizárólag az elkövető hibája, csakis ő tehet róla. A miérteket sokszor nehéz megfejteni. Ahogy fentebb is említettem, lehet vele született hajlam, lehet kialakult. Ez bármikor előtörhet az elkövetőből. Neki ez normális dolog, semmi rosszat kivetni valót nem lát benne. És ez a legnagyobb probléma. Neki a "nem" nem jelent nemet. Ilyenkor viszont mindenképpen segítséget kell kérni, mielőtt túl késő lenne...
De mégis, hol a határ? Meddig mondható normálisnak egy munkahelyi, főnök-beosztott kapcsolat? Becézgetések? Kétértelmű megjegyzések? "Véletlen" érintések? Vagy ez így sorban? Mikor "kell" szólni, hogy ez kényelmetlen, nem illendő? Mikor? Hogyan? Abba fogja hagyni utána? Vagy csak olaj lesz a tűzre, és a zaklató kihívásnak fogja tekinteni, mert azt hiszi, hogy a kiszemelt nő csak kéreti magát? Sok-sok kérdés merül fel ilyenkor, amikre sokszor nincs válasz. Ezen dolgoknak mielőbb ki kell derülniük, mielőbb szólni kell valakinek, hogy ennek véget lehessen vetni. Hogy ez többet ne történhessen meg. Hogy másokkal már ne történhessen meg. Hisz sosem lehet tudni, meddig fajulhat egy ilyen szörnyű dolog.
Ugyanez vonatkozik a lelki terrorra is... A folyamatos sértegetések, beszólások, megalázások komoly lelki sérülést tudnak okozni, aminek olykor nagyon súlyos következményei vannak. Ez sokszor sajnos otthon is előfordul, mikor a pár egyik tagja elkezdi sértegetni, semmibe venni a másikat. Ez csúnyán eltiporja a sértett fél önbecsülését, kezdi elhinni mindazokat a rossz dolgokat, amit a másik mond neki. Csúnyának, haszontalannak, feleslegesnek kezdi érezni magát. Ez előbb-utóbb a megjelenésén is látszani fog, és magába fordul. Ezzel ismét elérkeztünk az Instagramos önbizalomról szóló posztomhoz.
Kívülállóként mit lehet tenni? Ha észreveszed, hogy valami nem stimmel, finoman kérdezz rá. Ha a munkahelyen gyanúsnak vélsz valamit, figyelj oda. Minden esetben próbáld elérni, hogy az áldozat megbízzon benned, és el merje mondani mi történt vele. Ha kell, kísérd el pszichológushoz! Bátorítsd, hogy jelentse valahol az esetet. Állj végig mellette. Tudom, hogy nem egyszerű, és hosszadalmas folyamat, de ez ne legyen kifogás! Az önbíráskodás pedig semmilyen esetben sem megoldás, erről próbáld lebeszélni.
Áldozatként mit lehet tenni? Kérlek, szépen kérlek, szólj valakinek! Szülőnek, testvérnek, párodnak, legjobb barátnődnek, munkahelyi barátnődnek, bárkinek, akiben megbízol! Hidd el, szeret téged annyira, hogy segítsen és támogasson. Senki nem érdemli meg, hogy ez történjen vele!
Lehet sokáig boncolgatni a témát, több területre kitérni, de inkább nem szeretnék, mert tudom, hogy indulatokat szülne bennem és nem tudnám nyugodt stílusban folytatni az írást. Ha van bármi észrevételetek, hozzáfűzni valótok, írjátok meg kommentben vagy üzenetben.
De miért vannak ezek a félelmek? Mert ez nagyon kényes, érzelmileg felkavaró eset, és az áldozatok szégyenlik magukat emiatt. Előbb-utóbb sokan valóban magukat fogják hibáztatni, mert szerintük valamivel biztosan felhívták magukra a figyelmet, amivel elindították a lavinát (sőőőt, vannak sajnos, akik az áldozatot hibáztatják). Pedig ha nem történik semmi, a helyzet csak rosszabbodni fog. Ennek az lesz a következménye, amit a Instagramos posztomban kifejtettem. De ez nem így van! Arról senki nem tehet, hogy zaklatják. Ez csak és kizárólag az elkövető hibája, csakis ő tehet róla. A miérteket sokszor nehéz megfejteni. Ahogy fentebb is említettem, lehet vele született hajlam, lehet kialakult. Ez bármikor előtörhet az elkövetőből. Neki ez normális dolog, semmi rosszat kivetni valót nem lát benne. És ez a legnagyobb probléma. Neki a "nem" nem jelent nemet. Ilyenkor viszont mindenképpen segítséget kell kérni, mielőtt túl késő lenne...
De mégis, hol a határ? Meddig mondható normálisnak egy munkahelyi, főnök-beosztott kapcsolat? Becézgetések? Kétértelmű megjegyzések? "Véletlen" érintések? Vagy ez így sorban? Mikor "kell" szólni, hogy ez kényelmetlen, nem illendő? Mikor? Hogyan? Abba fogja hagyni utána? Vagy csak olaj lesz a tűzre, és a zaklató kihívásnak fogja tekinteni, mert azt hiszi, hogy a kiszemelt nő csak kéreti magát? Sok-sok kérdés merül fel ilyenkor, amikre sokszor nincs válasz. Ezen dolgoknak mielőbb ki kell derülniük, mielőbb szólni kell valakinek, hogy ennek véget lehessen vetni. Hogy ez többet ne történhessen meg. Hogy másokkal már ne történhessen meg. Hisz sosem lehet tudni, meddig fajulhat egy ilyen szörnyű dolog.
Ugyanez vonatkozik a lelki terrorra is... A folyamatos sértegetések, beszólások, megalázások komoly lelki sérülést tudnak okozni, aminek olykor nagyon súlyos következményei vannak. Ez sokszor sajnos otthon is előfordul, mikor a pár egyik tagja elkezdi sértegetni, semmibe venni a másikat. Ez csúnyán eltiporja a sértett fél önbecsülését, kezdi elhinni mindazokat a rossz dolgokat, amit a másik mond neki. Csúnyának, haszontalannak, feleslegesnek kezdi érezni magát. Ez előbb-utóbb a megjelenésén is látszani fog, és magába fordul. Ezzel ismét elérkeztünk az Instagramos önbizalomról szóló posztomhoz.
Kívülállóként mit lehet tenni? Ha észreveszed, hogy valami nem stimmel, finoman kérdezz rá. Ha a munkahelyen gyanúsnak vélsz valamit, figyelj oda. Minden esetben próbáld elérni, hogy az áldozat megbízzon benned, és el merje mondani mi történt vele. Ha kell, kísérd el pszichológushoz! Bátorítsd, hogy jelentse valahol az esetet. Állj végig mellette. Tudom, hogy nem egyszerű, és hosszadalmas folyamat, de ez ne legyen kifogás! Az önbíráskodás pedig semmilyen esetben sem megoldás, erről próbáld lebeszélni.
Áldozatként mit lehet tenni? Kérlek, szépen kérlek, szólj valakinek! Szülőnek, testvérnek, párodnak, legjobb barátnődnek, munkahelyi barátnődnek, bárkinek, akiben megbízol! Hidd el, szeret téged annyira, hogy segítsen és támogasson. Senki nem érdemli meg, hogy ez történjen vele!
Lehet sokáig boncolgatni a témát, több területre kitérni, de inkább nem szeretnék, mert tudom, hogy indulatokat szülne bennem és nem tudnám nyugodt stílusban folytatni az írást. Ha van bármi észrevételetek, hozzáfűzni valótok, írjátok meg kommentben vagy üzenetben.
Nincsenek megjegyzések: