Könyv: A Jóbarátok-generáció

Alig vártam, hogy elolvassam a könyvet és megírjam róla a beszámolómat. Némi spoilerezés van a leírásban, de csak annyi, amennyi nekem is jól jött volna a könyv megvásárlása előtt.

A szokásostól eltérően a könyv hátoldalán nem arról olvashatunk, miről szól a könyv, hanem egy teljesen haszontalan leírást találunk, így ezt - az eddigiektől eltérően - most nem fogom bemásolni.

Valójában el is akartam olvasni a könyvet, hogy minél előbb véleményt írhassak róla, másrészt viszont nem szerettem volna elolvasni,
A könyv összesen négy nagy részből áll, amik további fejezetekre vannak bontva. Ezeket kissé indokolatlannak tartok, mert minden rész minden fejezete több további részt is tartalmaz, amiknek sokszor semmi közük egymáshoz. 

A könyv a sorozat ötletének megszületésével kezdődik, már-már túl részletesen. Az első 80 oldal számomra unalmas, több bekezdést is átugrottam. Túl sok személyről írnak benne, ami sokszor már követhetetlen. Ráadásul az egész könyvben oda-vissza ugrálnak az időben és több dologról is írnak újra meg újra, ami egy idő után az az érzést kelti, hogy az író elfelejtette, hogy azt a témát már említette, vagy csak azért tették bele, hogy több oldalas legyen a könyv. Nagyjából a könyv feléig olyan érzésem volt, mintha nem olvastam volna semmiről. 

A könyvben többször is olvashatunk néhány jelenet elmagyarázásáról (vagyis inkább túlmagyarázásáról). Lehet, hogy ez valakinek hasznos információ, de szerintem teljesen felesleges, mint például a szereplők összeboronálásáról, Joey és Rachel kapcsolatáról, Ross és Rachel vegasi esküvőjéről, stb. 

Saul Austerlitz állandóan hasonló sorozatokhoz hasonlítja a Jóbarátokat, aminek szintén nem látom semmi értelmét, főleg, hogy olyan sorozatokról van szó, ami hozzánk el sem ért, vagy egyáltalán nem volt nagy sikere. Hosszan magyarázta azt is, hogy kiket és miért háborított fel, hogy nincs fekete szereplő a sorozatban, ez szintén többször megjelenik a könyvben (félreértés ne essék, nem feleslegesnek tartom ezt a témát, csak az ismételt említése felesleges).

A szereplőválogatást nagyon részletesen leírták - kinek ajánlották fel rögtön a szerepet, miért akarta Courtney Cox inkább Monica szerepét, miért lett Lisa Kudrow színész -, ahogyan a főcímzene megszületését, a sorozat címének véglegesítését és a híres tapsolást a zenében. Akik szerették Marcelt, örülhetnek, mert rövid szereplésének részleteit is megtalálják a könyvben: miért pont majmot választottak, miért írták ki a sorozatból, stb. Matthew Perry függőségéről is részletesen olvashatunk, a kialakulásától a gyógyulásig, ami engem nagyon meglepett, hisz előtte erről nem tudtam.

Néhányszor a szerző beleírt alternatív lehetőségeket, hogyan szerették volna folytatni a sorozatot, és miért vetették el az ötleteket. Erről sokkal többet szerettem volna olvasni, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Kicsit elgondolkoztatta volna az olvasót, hogy mi lett volna, ha mégis úgy folytatják. 

Néhány sor belekerült arról is, hogy hogyan zajlott egy forgatási hét, viszont arról már nem volt semmi, hogy a forgatás mettől meddig tartott, hogy osztották el a 24 rész leforgatását egy naptári évre, illetve, hogy milyen időközönként adták le (hetente, kéthetente).

Amit én nem tudtam a könyv előtt, hogy a sorozatot először nem tudták, hogy meddig fog tartani. Ezt részletesen, bár néhol bonyolultan írták le a könyvben, de szerintem jobb lett volna, ha ezt egyben írják meg, sokkal könnyebben meg lehetett volna érteni. Ez egyébként a színészek fizetésének tárgyalásával volt összefüggésben, ami sokszor nem volt egyszerű, hisz az első évadokban a szereplőknek a bevételekhez képest elenyésző fizetést adtak, más, hasonló (nagyobb bevételű) sorozat szereplőinek gázsijához képest. 

A vendégszereplők csak érintőlegesen vannak említve a könyvben, arról is többet olvastam volna, hogy miért pont őket hívták meg a sorozatba. Ahogy arról is, hogy az olvasást miért jelenítették meg annyiszor a sorozatban, és miért pont azokat a könyveket választották ki, amiket (igazából ugye két könyvet említenek cím szerint, egyik Joey Ragyogása, másik pedig Rachel Kisasszonyok című klasszikusa, amit elcserélnek egymással, hogy elolvassák, valamint, mikor Phoebe beiratkozik esti iskolába, és a Jane Eyre-t kell olvasnia).

Kimaradt jelenet talán egy, ha van írva a könyvben, illetve egy másik, ami a szeptember 11-i terrortámadás miatt lett átírva. Jó volt olvasni arról is, hogy ezt az eseményt miért nem dolgozták fel, illetve, hogy ehhez képest mégis hogyan jelent meg a sorozatban. 

Van egy rész a könyvben, amiről eddig szintén nem hallottam, ami pedig Aamai Lyle írói asszisztens esete az írói gárdával. Egészen konkrétan egy szexuális zaklatási perről van szó, ami alapjaiban változtatta meg Hollywood hozzáállását a női dolgozókkal szemben.

A könyv befejező részében olvashatunk a főszereplők további karrierjéről (bár erről is van szó a könyv többi részében), ahol viszont csalódásként Matt LeBlanc-ot úgy próbálják beállítani, mintha sikertelen sorozatszínész volna, az amerikai Top Gear autós műsort még csak meg sem említették, pedig évekig ő vezette. Itt szintén sok rész feleslegesen került a könyvbe, ráadásul furcsán megírva.

Végszóként jó volt olvasni a könyvet, bár nem egészen az volt, amire számítottam, így nagyon örülök, hogy nem teljes áron vettem meg. Másrészről viszont szívesen olvasnék ilyen könyvet a Vészhelyzetről ill. az Agymenőkről is, mert nagyon érdekelne, hogy azok a sorozatok hogy készültek, mi volt az alapötlet, előbbiből miért írtak ki annyi főszereplőt, honnan jött a sorozat alap ötlete.