Teszt: Suzuki Swift 1.2 hybrid

 Instagramon már írtam róla, hogy folytatom az autós posztokat, itt is van a következő, ami egy új Suzuki Swift hybrid.

Sajnos rajtunk kívül álló okok miatt túl sok kép nincs, és mivel nem a saját autóm, ezért a rendszámot kitakartam.

A Suzuki számomra nem ismeretlen márka, hiszen 2001 óta van egy régi Swift a családban. Még a vezetési alapokat is ezen tanította meg apu (sok-sok türelemmel). Már azt egy élmény volt vezetni, bár tudom, hogy sokan nem osztják ezt a véleményt. Igazából arra, amire kellett tökéletes volt: el tudtunk vele menni A-ból B-be és még számos más helyre. Szinte az egész országot bejártuk vele, rengeteget kirándultunk. Ebből kiindulva nagyon megörültem mikor megtudtam, hogy egy vadiúj Swiftet lesz lehetőségem kipróbálni.

A tesztalanyom tehát egy új Suzuki Swift Hybrid, 1.2-es motorral, 83 LE-vel, 107 NM-es nyomatékkal, 5 fokozatú manuális sebességváltóval. 

A külseje magában hordozza az előző generációk vonalvezetését, de a frissítésnek köszönhetően sokkal modernebb, sportosabb és egyedibb lett (szerintem). Nagyon örültem az ezüst színnek (emellett a fehér tetszik még nagyon), mert szerintem nagyon szép és mutatós, valahogy még sportosabbnak tűnik tőle az autó.

Mivel ennyire új autót még sosem vezettem, először minden nagyon furcsa volt (nem csak az újautó illat). Vegyesen használtam városban és pályán egyaránt, így rengeteg tulajdonságát kiismertem. A kedvencem a követési távolságtartó, ami 3 fokozatban (távolságban) is állítható. A vészfékasszisztens viszont egyszer megijesztett, mert elindulás után egy biciklis be akart fordulni jobbra egy utcába, én pedig szerettem volna kikerülni (már tekertem is a kormányt), viszont az autó csak azt érzékelte, hogy közeledem hozzá, így vészfékezett (természetesen előtte hangjelzéssel és az ikon felvillanásával jelezte, hogy van valami előttem, nem csak úgy a semmiből fékezte állóra az autót). Viszont az ijedség után megnyugodtam, hogy az autó tényleg mennyi mindenre odafigyel, hogy mindenki biztonságban legyen. Ha másért nem is, de emiatt mindenképpen érdemes megfelelő követési távolságot tartani az újabb autók mögött, mert ha a vezető el is bambul, az autó nem fog.

Eleinte furcsa volt az ISG rendszer (erről később), sőt, nem is csak eleinte, mert igazából ezt nem szerettem meg. Ez is egy üzemanyag-takarékos megoldás, de nem tudom a motornak mennyire tesz jót, ha állandóan le van állítva és újra van indítva. Egyes modellekben van már AllGrip AUTO összkerékhajtási rendszer, ami ha érzékeli, hogy az első kerekek nem tapadnak, rögtön a hátsó kerekekhez irányítja a forgatónyomatékot, így csúszós úton is biztonságosan lehet közlekedni (természetesen kellő óvatosság mellett).

Legjobban a súlyán lepődtem meg, de mikor elolvastam, hogy új generációs Heartect padlólemez van alatta, rögtön megértettem miért. A merev szerkezet és az ütközési energia hatékony elosztása miatt javult a törésbiztonság, ráadásul javította a menettulajdonságokat és az üzemanyag-fogyasztást is. Ezen menettulajdonságokat én is tapasztaltam, mert nagyon élvezetes vele bevenni a kanyarokat, a fogyasztási pedig alig ment 5 liter fölé. 

Itt látható a műszerfal, aminek a közepén egy 4,2 colos kijelző van, amin rengeteg információt elő tudunk hívni (pl. átlagfogyasztás, megtett kilométer, indulás óta eltelt idő, motor teljesítménye, akkumulátor töltöttsége, pedálok használata, stb.). A fenti piros csík nagyon tetszett, feldobta a műszerfalat. Igen, a képen is jól látjátok, hogy mutatja, hogy hátul ki nincs bekötve. Ez folyamatosan így jelez, a kép készültekor nem ült hátul három ember. 

Ez a cseppet sem jól sikerült kép valamelyest mutatja, hogy néz ki belül. Középen van a rádió, amihez Bluetooth-on keresztül lehet csatlakoztatni telefont. Ehhez kapcsolódóan a hangszórók brutál jól szólnak, bár azt sajnos nem tudom milyen gyártmányúak. 

Lent van két pohártartó, ami nem kör, hanem négyzet alakú, a telefon is szépen belefér. Mögötte van egy pakolórész, ahova a szokásos kisebb dolgokat lehet tenni (rágó, napszemüveg, aprópénz, kulcs, stb.).

Közvetlenül fölötte van egy USB és egy 12V-os csatlakozó is.

Mint említettem, ez ötfokozatú manuális váltós volt, de kérhető automa váltóval is.

A ledes fényszórók nagyon jól teljesítenek sötétben, egész messzire el lehet vele látni. Jó ötlet, hogy az autó távirányítóval való kinyitásánál és bezárásánál 10-10 másodpercig világít a fényszóró, így megvilágítva az utat az autóig vagy a bejárati ajtóig. Szintén egy "imádom" funkció az "automata" állás a fényszóró kapcsolóján, mert így az autó az aktuális fényviszonyok szerint kapcsolja fel vagy le a lámpát.

A hátsó ajtók kilincsei belesimulnak a hátsó oszlopba, ami eleinte furcsa, de könnyen hozzá lehet szokni, ráadásul szerintem nagyon szép.

Mint már többször is írtam, ez egy hibrid autó, ami a Swiftnél azt jelenti, hogy a benzinmotor működését egy integrált indítógenerátor (ISG) és egy nagy hatékonyságú lítiumion akkumulátor segíti. Itt jön ugye amit feljebb már írtam, hogy megállás után a motor leáll, az elektromos berendezéseket pedig az akkumulátor működteti tovább. A kuplung kinyomásával pedig a motort újraindítja az ISG. Mikor az autó indul vagy gyorsít, az ISG besegít a benzinmotornak, így csökken az üzemanyag-fogyasztás. Lassításkor pedig a mozgási energia árammá alakul, és így tölti vissza az akkumulátort.

Összegzés:

Nagyon jó a vezetési élménye, az ülések kényelmesek és az oldaltámasztásuk is nagyon jó. Nekem kicsit alacsony, mert mint egyik ismerősöm mondta, ennyi idősen már könnyebb beülni mint leülni. Ezt leszámítva valóban jó kis kocsi, hosszú úton is kényelmes, városban pedig kifejezetten jó választás, mert nagyon könnyű vele navigálni és parkolni.