Az élet macskával
Macskabolond, macskamániás, macskásnéni, bármelyik és mindegyik jelző igaz rám, mióta Lili bekerült a családba
Tavaly jött rám az érzés, hogy macskát akarok. Nézegettem több menhely posztjait, képeit, olvastam az állatok szomorú történetét. De mikor pedzegettem itthon, mindenki ellenezte. Majd egyszer csak rám talált egy kedves ismerősöm posztja, amiben az állt, hogy néhány kölyökmacskának keres befogadót. Először nem értettem, hogy lehet náluk kiscica, mikor nem kell nekik, de megírta a kis család történetét, és minden világossá vált.
Meg is egyeztem vele - persze mindenki háta mögött -, hogy az egyiket hazahozom. Mikor elérkezett az idő és indultam érte, még akkor sem szóltam itthon, hogy hová megyek, csak mikor hazaértem akkor esett le szüleim álla, hogy hazavittem egy új családtagot. Mindketten megállás nélkül kérdezték, hogy miért hoztam, vigyem vissza, közben egymás kezéből vették ki, hogy mindketten simogathassák. De látták, hogy komolyak a szándékaim, és beletörődtek. Szó szerint első pillanatban belopta magát mindenki szívébe.
Az nem is volt kérdés, hogy ivartalanítva lesz, kizárólag benti tartással. Sajnos régen kijárós macskánk volt, emiatt távozott túl korán. Meg is beszéltük az állatorvossal, mikor lenne érdemes műteni, és említette, hogy bár benti macska lesz, sose lehet tudni alapon, a macskainfluenza elleni oltást érdemes lenne beadni neki. Ez egy több oltásból álló sorozat, az elsőt pár hónapos korában be lehet neki adni, majd a következőt pontosan egy hónappal később, majd évente ismételni. Vettünk neki egy cuki hordozót, hogy könnyen lehessen szállítani.
A műtét gyors volt, viszont az altatást nagyon rosszul tűrte. Még visszagondolni is nehéz arra az időszakra, ilyen fájdalmasan még nem hallottam macskát sírni, mint ahogy Lili tette akkor. Ugye embereknél is előfordul, hogy rosszul reagálnak az altatásra, vagy rosszul ébrednek belőle, sajnos állatoknál is előfordul, de ezt ugye előre nem lehet megjósolni. Péntek este volt a műtét, a szombatot és a vasárnapot végig aludta. Kapott gyógyszereket, fájdalomcsillapítót és antibiotikumot, amiket az első nap még be tudtunk adni neki, de utána már nem. Megkérdeztük az orvost mitévők legyünk, és ő az injekciózást javasolta - más megoldás nem lévén. Így kétnaponta hordtuk oltásra egy héten keresztül. Napról napra egyre jobban lett.
Abban az időszakban viszont változott a viselkedése. Hihetetlen bújós lett, mindig rajta csüngött valakin - szó szerint, mindig a nyakunkba ugrott, úgy járkáltunk vele a házban. Akkor még aranyos volt, de sajnos ez a mutatvány megmaradt azóta is, és így sajnos ölben nem lehet tartani, a nyakunkban viszont gond nélkül elvan... Ja, és elég fázós is lett, mindig, mikor a kályha mellé feküdt, rögtön tudtuk, hogy ideje befűteni (pedig mi még pólóban flangáltunk, nem fáztunk, de hát ez a mi bajunk ugye).
Kellett ráadni egy kisruhát, hogy ne nyalogathassa a sebeit. Az első általunk gyártott verziót az első éjszaka valahogy lesztriptízelte magáról - kétszer is. Majd másnap új szintre fejlesztettük a ruhatárát, és egy nagyon csini, bár nem túl lányos színű rucit kapott. Pár perc múlva hozzászokott, mikor rájött, hogy hiába mondogalódik bárkinek, senki nem veszi le róla.
A varratszedés 14 nap múlva volt, ami persze megint nem ment egyszerűen, az orvos meg is jegyezte, hogy nagyon hisztis egy kislány (ezzel mondjuk nem mondott újat). De szerintem neki a legjobb az egészben az volt, hogy végre levettük róla a ruciját.
Az étkezési szokásai elég hamar kialakultak, már az elején rengeteg (és sokféle) ételt kapott éjszakára, mert ugye pici korában sokszor evett, és általában reggelre minden elfogyott. Gyorsan kiderült az is, hogy halimádó (nyilván, mert macska), és a különlegességeket is nagyon szereti, na meg a tejtermékeket. Jutifalat jöhet bármikor, mert az ugye alanyi jogon jár.
Nagyon nagydumás, legalábbis mostanában lett az, ha rászólunk nyávog, ha meglessük miközben csinál valamit nyávog, ha lát valamit az ablakban nyávog, ha álmos nyávog (ez mondjuk a legkönnyebben felismerhető nyávogása), ha egyedül van nyávog, ilyenkor ha szólunk neki valamit visszadumál, haláli :)
Mivel jelenleg még nincs másik cica társa, ezért nekünk kell gondoskodnunk róla, hogy ne unatkozzon, csak sajnos arról sehogyan se tudjuk leszoktatni, hogy elkapja és harapdálja a kezünket. Rengeteg játékot kapott, más-más fajtákat, de erre egyik sem vált be. Reméljük idővel elnövi...
A legjobb időszak éjszaka van, több macskatulajjal ellentétben mi szerencsések vagyunk, mert Lili éjjel alszik, nem pedig bulizik. Ha bejön hozzám aludni, sose csak lefekszik valahova, előtte el kell altatni, puszilgatni, simogatni, babusgatni, amíg megtalálja a legkényelmesebb alvópozíciót, ami kb. a 200. lesz, amit kipróbál. Addig nekem sincs alvás... De mégis ezt a részét szeretem a legjobban a napnak, mert ilyenkor érzem igazán a szeretetét.
Tavaly jött rám az érzés, hogy macskát akarok. Nézegettem több menhely posztjait, képeit, olvastam az állatok szomorú történetét. De mikor pedzegettem itthon, mindenki ellenezte. Majd egyszer csak rám talált egy kedves ismerősöm posztja, amiben az állt, hogy néhány kölyökmacskának keres befogadót. Először nem értettem, hogy lehet náluk kiscica, mikor nem kell nekik, de megírta a kis család történetét, és minden világossá vált.
Meg is egyeztem vele - persze mindenki háta mögött -, hogy az egyiket hazahozom. Mikor elérkezett az idő és indultam érte, még akkor sem szóltam itthon, hogy hová megyek, csak mikor hazaértem akkor esett le szüleim álla, hogy hazavittem egy új családtagot. Mindketten megállás nélkül kérdezték, hogy miért hoztam, vigyem vissza, közben egymás kezéből vették ki, hogy mindketten simogathassák. De látták, hogy komolyak a szándékaim, és beletörődtek. Szó szerint első pillanatban belopta magát mindenki szívébe.
Az nem is volt kérdés, hogy ivartalanítva lesz, kizárólag benti tartással. Sajnos régen kijárós macskánk volt, emiatt távozott túl korán. Meg is beszéltük az állatorvossal, mikor lenne érdemes műteni, és említette, hogy bár benti macska lesz, sose lehet tudni alapon, a macskainfluenza elleni oltást érdemes lenne beadni neki. Ez egy több oltásból álló sorozat, az elsőt pár hónapos korában be lehet neki adni, majd a következőt pontosan egy hónappal később, majd évente ismételni. Vettünk neki egy cuki hordozót, hogy könnyen lehessen szállítani.
A műtét gyors volt, viszont az altatást nagyon rosszul tűrte. Még visszagondolni is nehéz arra az időszakra, ilyen fájdalmasan még nem hallottam macskát sírni, mint ahogy Lili tette akkor. Ugye embereknél is előfordul, hogy rosszul reagálnak az altatásra, vagy rosszul ébrednek belőle, sajnos állatoknál is előfordul, de ezt ugye előre nem lehet megjósolni. Péntek este volt a műtét, a szombatot és a vasárnapot végig aludta. Kapott gyógyszereket, fájdalomcsillapítót és antibiotikumot, amiket az első nap még be tudtunk adni neki, de utána már nem. Megkérdeztük az orvost mitévők legyünk, és ő az injekciózást javasolta - más megoldás nem lévén. Így kétnaponta hordtuk oltásra egy héten keresztül. Napról napra egyre jobban lett.
Abban az időszakban viszont változott a viselkedése. Hihetetlen bújós lett, mindig rajta csüngött valakin - szó szerint, mindig a nyakunkba ugrott, úgy járkáltunk vele a házban. Akkor még aranyos volt, de sajnos ez a mutatvány megmaradt azóta is, és így sajnos ölben nem lehet tartani, a nyakunkban viszont gond nélkül elvan... Ja, és elég fázós is lett, mindig, mikor a kályha mellé feküdt, rögtön tudtuk, hogy ideje befűteni (pedig mi még pólóban flangáltunk, nem fáztunk, de hát ez a mi bajunk ugye).
Kellett ráadni egy kisruhát, hogy ne nyalogathassa a sebeit. Az első általunk gyártott verziót az első éjszaka valahogy lesztriptízelte magáról - kétszer is. Majd másnap új szintre fejlesztettük a ruhatárát, és egy nagyon csini, bár nem túl lányos színű rucit kapott. Pár perc múlva hozzászokott, mikor rájött, hogy hiába mondogalódik bárkinek, senki nem veszi le róla.
A varratszedés 14 nap múlva volt, ami persze megint nem ment egyszerűen, az orvos meg is jegyezte, hogy nagyon hisztis egy kislány (ezzel mondjuk nem mondott újat). De szerintem neki a legjobb az egészben az volt, hogy végre levettük róla a ruciját.
Az étkezési szokásai elég hamar kialakultak, már az elején rengeteg (és sokféle) ételt kapott éjszakára, mert ugye pici korában sokszor evett, és általában reggelre minden elfogyott. Gyorsan kiderült az is, hogy halimádó (nyilván, mert macska), és a különlegességeket is nagyon szereti, na meg a tejtermékeket. Jutifalat jöhet bármikor, mert az ugye alanyi jogon jár.
Nagyon nagydumás, legalábbis mostanában lett az, ha rászólunk nyávog, ha meglessük miközben csinál valamit nyávog, ha lát valamit az ablakban nyávog, ha álmos nyávog (ez mondjuk a legkönnyebben felismerhető nyávogása), ha egyedül van nyávog, ilyenkor ha szólunk neki valamit visszadumál, haláli :)
Mivel jelenleg még nincs másik cica társa, ezért nekünk kell gondoskodnunk róla, hogy ne unatkozzon, csak sajnos arról sehogyan se tudjuk leszoktatni, hogy elkapja és harapdálja a kezünket. Rengeteg játékot kapott, más-más fajtákat, de erre egyik sem vált be. Reméljük idővel elnövi...
A legjobb időszak éjszaka van, több macskatulajjal ellentétben mi szerencsések vagyunk, mert Lili éjjel alszik, nem pedig bulizik. Ha bejön hozzám aludni, sose csak lefekszik valahova, előtte el kell altatni, puszilgatni, simogatni, babusgatni, amíg megtalálja a legkényelmesebb alvópozíciót, ami kb. a 200. lesz, amit kipróbál. Addig nekem sincs alvás... De mégis ezt a részét szeretem a legjobban a napnak, mert ilyenkor érzem igazán a szeretetét.
Nincsenek megjegyzések: