A blog és ami mögötte van

Másoknál nagyon szeretek erről olvasni, így gondoltam az én tapasztalataimat is megosztom veletek a blogolással kapcsolatban

A blogot még 2013-ban kezdtem. Akkor még úgy indultam neki, hogy kell végre egy szépségszakértői blog, amely rendet tesz a sok téves információt szolgáltató, háttértudás nélküli posztok sűrűjében. Így született meg anno a Nicole beauty blog. 

Nagyon lelkes voltam, napokig bújtam a szakirodalmat, hogy biztosan jól fogalmazzam meg a mondandómat, ne adjak át rossz információt. Bár szakmán belül maradtam, így gondoltam biztosnak. 

Majd telt-múlt az idő, egyre gyarapodtak cikkek, egyre jobb helyezést kaptam a Google-ön "szépség blog" kategóriában (az első oldalon jelentem meg a találatok között). Több cikkem is hamar átlépte az ezres megtekintést, majd felkérést is kaptam az egyik (azóta sajnos már megszűnt) online újságtól. De jött egy fordulat az életemben, ami miatt abba kellett hagynom az írást - amit azóta is nagyon bánok. 

Ez meg is látszott a statisztikámon, hamarosan "lekerültem a térképről". Viszont újra meg újra azt vettem észre, hogy kezd hiányozni a blog. Elvétve írtam is néhány cikket, de teljesen ekkor még nem tudtam visszatérni hozzá. 

Majd jött az újabb változás az életemben, és kis idő múltán újra belevágtam az írásba, csak úgy cikáztak az ötletek a fejemben, alig győztem jegyzetelni őket. Viszont elkövettem egy nagy butaságot, és átírtam a blogom címét Nicole szépség blogjára, ami miatt úgy kezelte a Google az oldalamat, mintha teljesen új lenne. A találati listában sehol sem szerepeltem, még a régi cikkeim sem, emiatt nagyon mérges lettem magamra. Visszaállítani meg persze nem lehetett, így mindent újra kellett kezdenem. Viszont lendület azóta is töretlen, ráadásul pont ma olvastam Via cikkét a blogolásról, ami megerősített, hogy továbbra is van értelme csinálni, hisz nem mindenkinek elég az a pár sor (vagy még annyi se), amit mások írnak Instán. Sokkal jobban ki lehet fejteni a témát, mondandót, több képet is lehet hozzáadni az adott mondatokhoz igazítva. Mivel én szeretek írni és olvasni, tudom, hogy sokan mások is, így egyrészt emiatt, másrészt a hozzáadott érték miatt tartom fontosnak a blogokat.

Van rengeteg témaötletem, és sok félkész/kész posztom, hogy legyen mindig mihez nyúlni, ha nincs ötletem az íráshoz. Ezekhez már csak képet kell készítenem és közzétenni. Viszont olyan is van, hogy előbb van meg a kép, majd csak ezután írom meg hozzá a posztot. Ez általában új termék kipróbálásánál fordul elő, ilyenkor készítek promó képet előtte és sokszor azután is, hogy elfogyott. A posztot pedig csak ezután írom meg. A képek sem készülnek el könnyen, sokszor elkészítek 20 fotót, amiből 1 talán tetszik és használható. Sokszor nehezen találom meg a jó kompozíciót, mert "élőben" teljesen másképp néz ki, mint képen. Sőt, az se mindegy, hogy telefonnal vagy fényképezővel fotózok. Ezután pedig következik az utómunka, ami megint csak időigényes, de ha jól sikerül a kép, akkor csak néhány dolgon kell korrigálni. 

Amíg a beauty posztok sokszor pikk-pakk elkészülnek, addig a könyv beszámolók és a komolyabb hangvételű bejegyzések már komolyabb munkát igényelnek. Több olyan bejegyzés is van, aminek háromszor-négyszer is nekiálltam, újrakezdtem, mire egy használható cikket tudtam publikálni. Olyan is előfordul, hogy bizonyos témáknál kikérem ismerősök véleményét, mielőtt nyilvánosságra hozom az írásomat. 

Elsősorban saját ötleteket írok, de van, hogy máshonnan jön az inspiráció, pl. egy aktuális eset, vagy olyan téma, amit más nem hitelesen, vagy semmitmondóan dolgoz fel. Általában ezek azok, amik sokszor némi lelki erőt is igényelnek. Ezek a témák sokaknál tabunak számítanak, főleg blogokon nem szoktak írni róla, mondván az "nem odavaló", vagy "inkább meghagyom az újságíróknak". Én fontosnak tartom, hogy bizonyos dolgokról igenis beszélni kell, nem szabad a szőnyeg alá söpörni a témát. 

Habár az időm nagy részét itthon töltöm, még sincs mindig szükség rá, hogy bekapcsoljam a laptopot, ezért a cikkek vázlatát füzetbe írom, majd azt már könnyebben összerakom a gépen. Grafomán vagyok, így ez a megoldás abszolút kedvemre való, sőt, sokszor szívesebben írok így.

Szeretnétek még tudni valamit erről a témáról? Írjátok meg nyugodtan kommentben :)