Fejfájásom története
Manapság alig van olyan, aki ne szenvedett volna fejfájástól élete során legalább egyszer. Aki szerencsés, egy kezén meg tudja számolni, hányszor fájt a feje. De aki olyan, mint én, hát...
A fejfájásom kezdete még gyerekkoromra vezethető vissza. Már akkor is gyakran fájt a fejem, de szokásom volt - nem tudom miért -, hogy nem szóltam róla időben. Csak miután már hányingerem volt és sírtam a fájdalomtól. Persze ilyenkor mindig megkaptam a gyógyszer mellé, hogy már megint miért nem szóltam, vagy miért nem kéretőztem haza suliból (hozzáteszem, kb. negyedikes koromban ott maradtam egy nem kötelező sportos foglalkozáson, és szóltam a tanárnak, aki annyit mondott, hogy jó, nem tud mit csinálni -.- (ismétlem, nem volt kötelező ott lenni, tehát csak haza kellett volna engednie, mert eléggé látszott rajtam, hogy baj van)). Otthon persze jött a szokásos műsor, hányás, gyógyszer, alvás.
Ahogy nőttem, úgy jött meg az eszem, és szóltam már rögtön, mikor elkezdett fájni a fejem. Persze megkérdeztük a háziorvost, aki az általános semmin kívül nem szolgált használható információval, de még csak tovább sem küldött kivizsgálásra (pedig gyereknél nem olyan megszokott az ilyen fejfájás). Majd telt, múlt az idő, felnőtt lettem, és egyre többféle fejfájásom lett - fronthatáskor, menstruációkor, kevés folyadék-bevitelkor, csak úgy, és még ki tudja... A menstruációkor jelentkezőt "szerettem a legjobban" - ha lehet ilyet mondani -, mert az nem volt olyan kínzóan rossz, és el is múlt magától.
De egyszer elkezdődött egy furcsa, addig ismeretlen fejfájás is. Annál már azt hittem, hogy migrénes vagyok, mivel irtóan zavart a fény - teljesen el kellett sötétítenem a szobát, hogy ne őrüljek meg a fénytől. Olyankor bekapcsoltam a tévét, becsuktam (letakartam) a szemem, hogy a tévére tudjak koncentrálni, hogy gyorsabban menjen az idő, mire hat a gyógyszer. De ilyenkor volt olyan is, hogy pl. csak egy adag kávé segített, de az rögtön azonnal. Na itt döntöttünk úgy, hogy most már muszáj ennek a végére járni.
Kértem hát beutalót a neurológiára, persze a háziorvos ezt is vonakodva írta meg. Ott az orvos kikérdezett, megvizsgált, és rögtön azzal kezdte, hogy egyáltalán nem vagyok migrénes, mert annak teljesen mások a tünetei. Ellátott néhány tanáccsal (amik elég haszontalanok voltak), majd utamra engedett.
Persze a tanácsai nem jöttek be, így szenvedtem tovább olyannyira, hogy egyre erősebb gyógyszereket kellett már szednem, és azok is kezdtek hatástalanná válni. Így újból úgy döntöttünk, hogy elmegyünk orvoshoz, de ezúttal egy magánklinikára.
Egy hónapra kaptam csak időpontot, de akkor már annyira rossz volt, hogy úgy voltam vele, hogy most már derüljön ki mi a baj, még ha esetleg rossz hírt is kapok...
Az orvos már a második kérdése után elmondta mi bajom van, ami a másik orvos diagnózisával megegyezett, ami a tenziós fejfájás. Ez a betegség már évekkel ezelőtt "átvette a vezetést" a migréntől, aminek az az egyszerű oka, hogy a tenziós fejfájást elsősorban stressz okozza, ami szinte egy embert sem kerül el. Erre sajnos nincs gyógyszer, hanem egyéb más kezelési módok. Mondta az orvos, hogy ilyenkor mindenki azt javasolja, hogy a beteg kerülje a stresszt... De ő sose tanácsol ilyet, mert tudja, hogy ez lehetetlen. Persze meg lehet próbálni bárkinek, mert nincs kizárva, hogy valakinek sikerül legyőznie az idegeskedést. Beutalt MR-re is, mert bár 100%-os volt a diagnózisom, mondta, hogy minden betegét elküldi, hogy teljesen megnyugtassa őket.
Mióta itthon vagyok, a fejfájásaim száma jelentősen lecsökkent, nyilván sokkal könnyebb betartani az orvos utasításait itthon, de azért nem szűnt meg teljesen, hisz azért mindig van min idegeskedni itthon is. Viszont már csak úgy múlik el, ha gyógyszer bevétele után lefekszem pihenni, nem csinálok semmit. Emiatt nagyon örülök, hogy itthon vagyok, mert ezt munkahelyen nem tehetném meg.
Nektek van hasonló tapasztalatotok? Milyen gyógyszer vált be?
A fejfájásom kezdete még gyerekkoromra vezethető vissza. Már akkor is gyakran fájt a fejem, de szokásom volt - nem tudom miért -, hogy nem szóltam róla időben. Csak miután már hányingerem volt és sírtam a fájdalomtól. Persze ilyenkor mindig megkaptam a gyógyszer mellé, hogy már megint miért nem szóltam, vagy miért nem kéretőztem haza suliból (hozzáteszem, kb. negyedikes koromban ott maradtam egy nem kötelező sportos foglalkozáson, és szóltam a tanárnak, aki annyit mondott, hogy jó, nem tud mit csinálni -.- (ismétlem, nem volt kötelező ott lenni, tehát csak haza kellett volna engednie, mert eléggé látszott rajtam, hogy baj van)). Otthon persze jött a szokásos műsor, hányás, gyógyszer, alvás.
Ahogy nőttem, úgy jött meg az eszem, és szóltam már rögtön, mikor elkezdett fájni a fejem. Persze megkérdeztük a háziorvost, aki az általános semmin kívül nem szolgált használható információval, de még csak tovább sem küldött kivizsgálásra (pedig gyereknél nem olyan megszokott az ilyen fejfájás). Majd telt, múlt az idő, felnőtt lettem, és egyre többféle fejfájásom lett - fronthatáskor, menstruációkor, kevés folyadék-bevitelkor, csak úgy, és még ki tudja... A menstruációkor jelentkezőt "szerettem a legjobban" - ha lehet ilyet mondani -, mert az nem volt olyan kínzóan rossz, és el is múlt magától.
De egyszer elkezdődött egy furcsa, addig ismeretlen fejfájás is. Annál már azt hittem, hogy migrénes vagyok, mivel irtóan zavart a fény - teljesen el kellett sötétítenem a szobát, hogy ne őrüljek meg a fénytől. Olyankor bekapcsoltam a tévét, becsuktam (letakartam) a szemem, hogy a tévére tudjak koncentrálni, hogy gyorsabban menjen az idő, mire hat a gyógyszer. De ilyenkor volt olyan is, hogy pl. csak egy adag kávé segített, de az rögtön azonnal. Na itt döntöttünk úgy, hogy most már muszáj ennek a végére járni.
Kértem hát beutalót a neurológiára, persze a háziorvos ezt is vonakodva írta meg. Ott az orvos kikérdezett, megvizsgált, és rögtön azzal kezdte, hogy egyáltalán nem vagyok migrénes, mert annak teljesen mások a tünetei. Ellátott néhány tanáccsal (amik elég haszontalanok voltak), majd utamra engedett.
Persze a tanácsai nem jöttek be, így szenvedtem tovább olyannyira, hogy egyre erősebb gyógyszereket kellett már szednem, és azok is kezdtek hatástalanná válni. Így újból úgy döntöttünk, hogy elmegyünk orvoshoz, de ezúttal egy magánklinikára.
Egy hónapra kaptam csak időpontot, de akkor már annyira rossz volt, hogy úgy voltam vele, hogy most már derüljön ki mi a baj, még ha esetleg rossz hírt is kapok...
Az orvos már a második kérdése után elmondta mi bajom van, ami a másik orvos diagnózisával megegyezett, ami a tenziós fejfájás. Ez a betegség már évekkel ezelőtt "átvette a vezetést" a migréntől, aminek az az egyszerű oka, hogy a tenziós fejfájást elsősorban stressz okozza, ami szinte egy embert sem kerül el. Erre sajnos nincs gyógyszer, hanem egyéb más kezelési módok. Mondta az orvos, hogy ilyenkor mindenki azt javasolja, hogy a beteg kerülje a stresszt... De ő sose tanácsol ilyet, mert tudja, hogy ez lehetetlen. Persze meg lehet próbálni bárkinek, mert nincs kizárva, hogy valakinek sikerül legyőznie az idegeskedést. Beutalt MR-re is, mert bár 100%-os volt a diagnózisom, mondta, hogy minden betegét elküldi, hogy teljesen megnyugtassa őket.
Mióta itthon vagyok, a fejfájásaim száma jelentősen lecsökkent, nyilván sokkal könnyebb betartani az orvos utasításait itthon, de azért nem szűnt meg teljesen, hisz azért mindig van min idegeskedni itthon is. Viszont már csak úgy múlik el, ha gyógyszer bevétele után lefekszem pihenni, nem csinálok semmit. Emiatt nagyon örülök, hogy itthon vagyok, mert ezt munkahelyen nem tehetném meg.
Nektek van hasonló tapasztalatotok? Milyen gyógyszer vált be?
Örülök, hogy írtál erről! Én is gyerekkorom óta fejfájós vagyok - én akkor csak szemészeten, fülészeten jártam. Magamnál én inkább migrénre gyanakszom (a féloldali fejfájás, hányinger stb. mind erre utal) és ha már kialakult, semmi nem segít. Viszont azt vettem észre, hogy amikor futni jártam, sokkal ritkábbak voltak ezek a fejfájások :)
VálaszTörlésAz viszont szomorú, hogy szokás szerint csak a magánklinikán vesznek komolyan és nem csak legyintenek a problémára..
Szia Dii!
TörlésKöszönöm, hogy írtál. Az első orvos nekem is javasolta a rendszeres testmozgást, de semmi nem javult tőle. Viszont a magándoki már a jógát javasolta pont amiatt, hogy ott kíméletesen lehet átmozgatni a problémás izmokat, és segít a stressz miatt is, de sokszor annyira ideges voltam, hogy nem tudtam rá koncentrálni, így el is maradt.
Igen, sajnos amennyi TB-t levonnak tőlünk, semmit nem kapunk cserébe. A durvább az, hogy mikor öcsémnek voltak szív problémái (konkrétan rengetegszer szúrt a szíve nagyon erősen), és elment a háziorvoshoz, hogy írjon neki beutalót ekg-ra, az orvos közölte vele, hogy nem ír, mert drága az a vizsgálat. Ő még fiatal, nem lehet szívproblémája... Most erre mit lehet mondani??