"Ha a párom mellett elképzelem, hogy milyen lenne mással lenni, az a kapcsolat végét jelenti?"
Bármilyen idős kapcsolatról legyen szó - 1 év, 10 év -, előbb-utóbb a szerelem megkopik és átalakul szeretetté, megszokássá. Persze a szerelmet újra lehet "lobbantani", ha mindkét fél azt szeretné. Miért írom ezt, hogy "ha mindkét fél ezt szeretné"? Ezt lentebb kifejtem.
Szinte alig van olyan, aki ne képzelte volna el, hogy milyen lehet xy-nal együtt lenni, jobb lenne-e, mint a jelenlegi kapcsolatában (vagy egyedül). A kérdés szinte költői, mert ilyenkor mindenki azt képzeli el, ami neki jó lenne, az pedig nem biztos, hogy egyenlő a valósággal. Hisz ez a mi fantáziánk, amit úgy alakítunk, ahogyan csak szeretnénk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az elképzelésünk nem megvalósítható, de a valóságra nincs akkora ráhatásunk, mint a képzeletünkre. Hisz ha valaki megtetszik, még nem biztos, hogy a szimpátia kölcsönös. Sőt. Az sem biztos, hogy ebből szerelem is lesz, mert nagy rá az esély, hogy csak egy fellángolás marad, ami rövid idő alatt el is múlik. Hisz ha olyasvalaki tetszik meg, akit nem ismerünk - vagy nem elég jól -, nincs, amibe beleszeretnénk, így addig csak a külseje tetszik meg (és mindenki tudja, hogy nem csak az számít).
De mi van akkor, ha valaki úgy képzeli el az életét mással, hogy közben párkapcsolatban él? Ez azt jelenti, hogy már elhidegültek egymástól és ideje váltani? Korántsem. Minden ember más, minden kapcsolat más, minden ember más egy kapcsolatban. Vannak, akik gond nélkül elvannak egymás mellett, szeretetben, megértésben, viszont vannak, akiknek időnként újra "rá kell találniuk egymásra". Nekik kicsit több energiát kell fektetni a kapcsolatba, de ha szeretik egymást és fontosak egymásnak, akkor egyértelműen megéri.
De akkor miért jönnek ezek a gondolatok? Ezeket nem lehet szabályozni, hisz ha valaki "befészkelte magát a fejünkbe", nehéz onnan elzavarni. Folyton jönnek elképzelt jelenetek, amiktől ez az érzés egyre erősödik. Csak akaraterővel lehet legyőzni, pontosabban inkább elhessegetni ezeket a gondolatokat. És mivel érzelmileg ilyenkor a csúcson vagyunk, két lehetőség kínálkozik: vagy átirányítjuk a jelenlegi párkapcsolatra, ezzel egy hevesebb, érzelemdúsabb időszakot generálva, vagy pont ellenkezőleg, annyira a másik ember hatása alá kerülünk (még úgy is, hogy ő nem tud róla), hogy elhidegülünk a párunktól, aki nem fogja érteni ezt a hirtelen változást és (okkal) gyanakodni kezd.
Mi van akkor, ha mindent felteszünk egy lapra, elhagyjuk a párunkat és megmondjuk a kiszemeltnek, hogy hogyan érzünk iránta? Lehet, hogy ez a vonzalom kölcsönös, de az is lehet, hogy nem, és két szék közül a padlóra kerülünk. Lehet, hogy a kapcsolat csak néhány randit él meg, és ott már kiderül, hogy semmi közös vonás nincs, vagy olyan derül ki a másikról, ami teljes egészében megváltoztatja a véleményünket róla. De ha mégis kialakul egy kapcsolat, az lehet ugyanúgy rövid-, mint hosszútávú. Ezt senki sem tudja előre, ahogy azt sem, hogy ennél a kapcsolatnál is kialakul-e a vonzalom egy újabb fél iránt. Könnyen lehet ebből egy ördögi kör, de persze az is lehet, hogy az új kapcsolat lesz az igazi.
A megcsalásnak nincs értelme, ettől mindenkit távol tartanék. Az nem magyarázat, hogy "ha nem próbálom ki milyen, honnan tudjam, hogy jó lesz-e". Mindenki tudja, hogy nem minden lesz olyan, mint az elején. Ezzel kár nyugtatnia magunkat.
Természetesen mindenkinek el kell döntenie, hogy mit szeretne: a meglévő kapcsolatában maradni, vagy továbblépni. Persze ha már régóta boldogtalan valaki a párjával, és nem szeretné folytatni, akkor ott lépni kell, mert csak a boldog párkapcsolatnak van értelme. Muszájból ne legyünk együtt valakivel és azért sem, mert sajnáljuk elhagyni.
Az megint csak más téma, ha valaki fél elhagyni a párját. De ilyenkor is végig kell gondolni, hogy mi a legjobb. Félelemben, bántalmazó kapcsolatban senkinek sem volna szabad lennie egy percig sem, hisz az semmi jóra nem vezet, ezt senki nem érdemli meg. Ha van kiút, remény a jobbra, meg kell ragadni, és ha szükséges, elfogadni a segítséget. De ehhez először fel kell ismerni, hogy baj van.
Nincsenek megjegyzések: